Akadálymentes változat

Tiszta Európa Program

Mit gyűjtsünk, hogyan gyűjtsünk?

Papír

Ha a hulladékpapír nem szennyezett (zsíros), vagy fóliázott, a papírt egy gyűjtőbe teszik, majd anyaguk szerint szétválogatják. A papírtermékek készítéséhez a papírhulladékot pépesítik, majd félkész terméket állítanak elő. A késztermékeket már ebből készítik. Az újra felhasználással rengeteg energiát, és ezzel együtt pénzt takarítanak meg. Amit a papírgyűjtőbe dobhatunk, a következők: a csomagolóanyagot, újságot, kartont, papírt, kiöblített gyümölcsitalos dobozokat.
A hasznosítás alapfeltétele a szenyezetlenség, vagyis ne dobjunk a papírgyűjtőbe élelmiszer-maradványokat és egyéb szennyeződéseket tartalmazó ( pl.: olaj, zsír, oldószer) papírt, használt papír zsebkendőt, szalvétát stb.  Lényeges, hogy a fóliázott, esetleg kevert anyagú részeket, lapokat távolítsuk el. Például a használt füzetet ne a műanyag borítójával együtt tegyük a gyűjtőbe vagy a „szép” fényes felületű fóliázott prospektus fedőlapját vegyük le, és csak a többit helyezzük a papírgyűjtőbe.

Üveg

Ma a települési hulladék megközelítőleg 3 %-a üveghulladék. Ennek egyik oka, hogy jelentősen átalakult a csomagolóanyag-ipar, az „eldobható” műanyag palack kiszorította az üvegvisszaváltó rendszert. (Így ma már például szinte egyáltalán nem kapunk üveges üdítőt…)A két üvegtípust színek szerint külön kell gyűjteni. A fehér hulladékgyűjtőbe a fehér üveget, a zöldbe a színes üveget dobjuk. Nem szabad a szelektív hulladékgyűjtőbe kerámiát, drótszövetes üveget, vagy porcelánt dobni!

Az üveg helyesen szétválogatva szinte 100%-ban újra felhasználható. Tisztítás után darabokra zúzzák, majd mágnes segítségével eltávolítják a véletlenül odakeveredett fém hulladékokat. Ezután az üvegdarabokat beolvasztják és formába öntik. Az így beolvasztott termék minősége is szinte megegyezik az új üvegekével. Sőt a folyamat során 20-30 % energia-megtakarítás is elérhető. A vegyes tört üveget az építőipar tudja hasznosítani. Útfelületek érdesítésére az aszfaltba keverik, a betonba vegyítve keményebb anyagot kapnak, szálhúzással hőszigetelő üveggyapotot állítanak elő belőle.

Műanyag

Sajnos a leggyakrabban műanyag felhasználásával készülnek a termékek, legalábbis a csomagolás műanyagból készül. Ennél az anyagnál az egyik legfontosabb az újrahasznosítás, hiszen a termék lebomlására hiába várnánk. Az üres ásványvizes, üdítős PET palackokat, a kiöblített háztartási flakonokat (például samponos, habfürdős dobozokat) a sárga színű, műanyag feliratú konténerbe dobjuk! Amit ne, azok a következők: a háztartási vegyihulladékkal szenyezett (nem kimosott) flakonokat, zsíros, olajos, élelmiszer maradványt taratalmazó műanyagot, hungarocelt, cd- lemezt, magnó- és videokazettát, egyéb hulladéknak ítélt hulladékot (pl nejlonharisnya).

A műanyag feldolgozása nagyon összetett feladat, hiszen ez az anyagtípus sokféle csoportba osztható. Éppen ezért csak vegyesen gyűjthető össze, majd a feldolgozás alatt válogatják szét őket. A szétválogatott műanyagot tömörítik, bálázzák, majd a bálákat felaprítják, megtisztítják és granulálják. Az így előállított félkész terméket műanyag termékek és csomagolások előállításához használják fel újra.

kép: szelektíven bálákba rendezett szemét

Fém

A települési hulladék 2-3 tömegszázalékát alkotják a fémek: az italos aludobozok, a konzerves dobozok (vas, alumínium), csomagolófóliák, kupakok, elemek, akkumulátorok, lábosok, háztartási felszerelések stb. A fémhulladékok a legkevésbé érzékenyek a szennyeződésekre, ugyanakkor ezek újrahasznosításával lehet a legtöbb energiát megtakarítani. Természetesen a háztartási hulladékokban a fémek nagyon gyakran nem tisztán, hanem más anyagokkal együtt vannak jelen (pl.: elektronikai hulladékok, tönkrement háztartási gépek, számítógépek stb.) Ezért ezeket a készülékeket először bontóüzemekben szét kell szerelni, majd csak ezután lehet a különböző fémhulladékokat újraolvasztani.


A begyűjtött fém csomagolóanyagot szétválogatják, majd tömörítéssel bálázzák. A bálákat aprítják, majd mágnesek segítségével megtisztítják. Tisztítás után kohókban beolvasztják, majd rudakba öntik. Ezután már könnyedén új készterméket állíthatnak elő.
A fémes anyagoknak másodnyersanyagként való hasznosítását az is különösen fontossá teszi, hogy az érclelőhelyek tartalékai végesek, ráadásul egyre emelkednek a kitermelés költségei és az energia ára is. A fémhulladékok begyűjtését a közszolgáltatás keretében szervezett szelektív gyűjtési rendszereken kívül, az egykori MÉH helyét átvevő kisebb vállalkozások is végzik. A viszonylag magas átvételi ár pedig sokakat ösztönöz gyűjtésre.

Egyes országokban az alumíniumdobozoknak külön begyűjtő hálózata van. (Sok helyen a betétdíjas rendszert alkalmazzák.) Mivel az összegyűjtés után a dobozokon lévő festéket először le kell égetni ez pedig jelentős mérgező gáz és füst kibocsátásával jár, ha tehetjük, kerüljük ezt a típusú csomagolást, vásároljunk helyette inkább betétdíjas üveges termékeket.
Nem mehetünk el szó nélkül ezen a ponton a különböző helyeken elhagyott autóroncsok problémája mellett sem, amelyek jelentős környezetszennyezést okoznak országszerte. Hasznosításuk nem könnyű, csak megfelelő szétszerelés, szétválogatás után lehetséges.

Textil

Mivel a természetes alapú textil viszonylag "hamar" lebomlik szinte alig szennyezi a környezetet. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a mai textilek jóval gyakrabban tartalmaznak mesterséges anyagokat is, mint néhány évtizeddel korábban készült társaik. A textil eredetét tekintve lehet természetes vagy mesterséges. Természetes anyag például a pamut (a gyapot magjain fejlődő szálak), a len (a növény szárában lévő rostkötegek), a kender (a növény szárában lévő rostkötegek), a juta (a trópusi növény szárában lévő rostkötegek) és a rami (a trópusi növény szárában lévő rostkötegek) vagy az állati eredetű gyapjú (a juhfélék szőre) és hernyóselyem (a selyemhernyó gubóját alkotó vékony szál). Mesterséges szálanyag pedig lehet regenerált (a természetes anyagot módosítják: Pl.: a viszkóz cellulózból) vagy szintetikus (poliamidok, poliészterek, PVC, Poliuretán-Lycra, Poliuretán-Spandex stb.).


Ma a települési hulladék megközelítőleg 3 %-át kitevő textilhulladékot nem nagyon lehet ipari méretekben hasznosítani. Bár a jó minőségű pamuthulladékot a papíripar fel tudja dolgozni merített papírok készítésére, azonban a háztartásban ritkán keletkezik ilyen. A textilek esetében főként a hulladékkeletkezést tudjuk megelőzni, késleltetni. Elég ha csak arra gondolunk, hogy milyen gyakran megválunk a feleslegessé vált ám még gyakran kifogástalan állapotú ruhadarabjainktól! Mit tehetünk velük? Ha feleslegessé válnak, de még használhatók, akkor tiszta állapotban összegyűjtve leadhatjuk egy karitatív szervezetnél, akik biztosan találnak neki megfelelő helyet, elvihetjük egy használtruha boltba.

« vissza

t2k